Versek

Nyári délután 

Az akácfára aggattam 
Pajzán gondolataim 
Hogy tisztán lépjek be házba
De mindhiába
Terád várva
Gondolataimban elveszve
A lepedő hűse
Oly hívogató
Lábikrám kivillan
A ruhád lepottyan
S a délutáni nap melege
Süt be az ablakon át
Finoman érintve bőrünket
S kimondatlanul is tudjuk
Nekünk most megállt idő.

Self portrait - Art Gomori

Fiatal szerelem 


A mezőn feküdtünk
A pipacsok között
Egész életünket eltervezve
Hittük, hogy a szerelem örök
Csak Nietzsche-n vesztük össze
Álmainkkal védtük azt 
Mi eltörött bennünk
Az út során
Sokáig hadakoztunk a világ ellen
De mi lettünk az áldozatok
Szívünk heves dobbanása lankadt
Utána évekig kerestük újra
Mással azt az igaz mélységet
Melyben szívünk a lelkünkkel egybekelt
Vajon áldás volt-e vagy isteni tréfa az
Mit a Teremtő oly bőkezűen nyújtott nekünk?

The pathway - Art Gomori

Házi Don Juan 

 

Figyelj már!” - vágtam hozzá türelmetlenül
Pedig csak egy ölelésre vágytam
A szavaimmal büntettem
Amiért nem találja ki gondolataimat

 „Bezzeg az a férfi!”

 „Melyik?” – kérdezte idegesen 
Mert épp a híreket nézte
“Az, akit abban a filmben láttunk -
A Belmondo…
Miért nem tudsz te is olyan lenni?” 

Azért, mert ez a valós élet!”
Erre én duzzogva átvonultam 
A másik szobába 
Tudván, hogy engesztelve 
Utánam jön
Ő, a házi Don Juan.

Self portrait heart - Art Gomori

Királyfiból béka 

Az arany színű, csillogó szív feketévé vált
A szavak hiánya mely kiölte fényét
Fuldokolva taszította ki a reményt
Vissza többé nem térő édes lehelet
Nyakszirtem érzi hiányát
De ő már alussza álmát
Megint túl korán jött el az éj
A béka megette a királyfit
Mikor felkelsz szemembe nézel
Kedves bókokkal halmozol
A hazugságot meddig tartjuk fenn
Én minek
Futok valami után, ami nem az enyém
Akarom mert egomnak kell
Bár lelkemnek nem
Most mit lehet csinálni
Melyik az erősebb
Hogy döntsem el?

The thief - Art Gomori

Borban áztatott lelked

Borban áztatott lelked

Száll az égen át

Miért nem figyeltél arra

Mit én mondtam el

De már vagy százszor

Hogy boldog csak úgy lehetsz

Ha nem csak önmagadra figyelsz

Hanem ránk is

És miért léptél át nélkülem

A titkos kert kapuján

Hol csalogatva várt

A mennyországnak álcázott

Luciferi Éden.

Stone walling - Art Gomori

A szavaiddal megadtál mindent 

Szavaiddal megadtál mindent
De a tetteiddel halálra ítélted őket
Nem tanult a szív, hogy megvédjen 
Az újabb csalódások ellen
Visszajöttél életembe 
S ismét megihletsz
Mikor fájdalommal illetsz
Őszül már a kérő
Hazudni is késő
Nem kell már a nász
A puha húsba, mint éles szike
Vág bele a rideg csönd 
Mely minket elválaszt

Nem volt es nem is lehetett más
Csak egy újabb csalódás
Más ruhába öltözve ragyog
A sután kezelt torz igazság.

Self-portrait with moss - Art Gomori

Palkó udvarol

 

Kegyed lábikrája

E kerület legszebb bája

Még tantestületünk is

Megcsodálja

Ez kétségtelen

Ennek nincs is párja

Talán csak az Ön

Másik lábacskája.

Memories of a travel - Art Gomori

Tűzgolyó

 

Mögém bújva próbálsz

A valóság elől elbújni

Arcod fénylik

A hazug szavak bukdácsolva

Hagyják el a szádat

Mely egyszer menedék volt

Most tűzgolyót lövell felém.

Dancing with Madame M. - Art Gomori

Egy jó szó

 

Egy jó szó az anyaméhből kiszakadva


Egy jó szó a gyermeki bántalomra 


Egy jó szó a hazától távol


Egy jó szó, ha a szerető máshol


Egy jó szó 


Mi a világ rendjét visszaállítja.

Self-portrait in clouds - Art Gomori

Üveg szív

Törékeny szívemet
Formázza az üvegfúvó
Türelmetlenül álldogálsz
Muránói? – kérded hetykén
Nem, csak a sajátom
Varázsport szórsz rám
De homok megy a szemembe.

Young love - Art Gomori

A Duna partján 

 

Még csak délután kettő volt

De  a szemed már lángolt

A sivatag perzselő melege

A völgyek hűsítő mélysége

Keveredett benne

Ahogy a derekam átfogtad

Ott a Duna partján

A padba vésted nevemet

Verset citáltál

S én a szádat néztem

Ahogy a szavakat formálja

A kutya mellettünk csaholt bambán

Vigyázta, hogy  a szerelmünk

Titokban maradjon

S mi szétolvadva mentünk tovább.

Connection - Art Gomori.jpg

Kerti alma

A szívemet féltve tárom ki
Mint a titkos kert kapuját 
Te óvatosan haladva odaérsz hozzám
Vigyázok ki ne tépjelek a gazzal 
Te kiragyogsz e kertből
Most ne a szavaiddal beszélj
Ajkad ízes, hangod mély
Ölelésed mint a napsütés
Ismerős, de mégis mindig új
Majd mondod a régi viccet: 

„Te biztos, hogy az égből pottyantál ide”

„Nem, csak Sopron felől jövök” 

Mondom rá nevetve

És pihenünk, hogy újra játszhassunk
Ez az amla de nagyon édes
Tudják ezt a szerelmesek
Ki átélték e nemes csodát.

The kiss of the frog - Art Gomori

A tolvaj 


Csónakkal menekült az éj leple alatt
Vadul evezve vitte lelkem titkait
Mind ellopta kéjesen
S most itt vagyok üresen 
Belém lát az ki szemeimbe néz
Már nem csordul a méz
Mint szoknyámon a folt
Íze olyan édes volt
Mint a hazug szavaid
Kimosni nem lehet
Abból már tégedet
Búskomor szívemet
A csend nem gyógyítja
De őrületbe kergeti
Könnyeimmel növesztem a fügefát
Lásd, még az is elképed
Ahogy kesernyés terméséből
Táplálom emléked.

Anti social - Art Gomori

Miért nem mondtad el 

 

Miért nem mondtad el

Miként szeretnél élni

Velem

Ki kérdi

Tán az őt elhagyó lányok

Kik, mint bányarémek

A sötétből tűnnek elő

S a gyengülő akaraterő

Feszengve tart vissza Téged

Múltad kitárulkozó bájai előtt.

In my heart -  Art Gomori

Itt maradt lélek

Úgy száguldozol a széles utcákon, tereken

Mint egy itt ragadt még élni vágyó lélek

Mely már csak önmaga számára létezik

Nekem csak éjjelente jelentkezik

Miért nem teszed magadat hús-vérré

A tudatod behatol a szívembe

Mint a frissen vágott fű illata, úgy érezhető

Az idő mely nekünk még járt volna

A közelből hallom a torony hangját

Szólsz de hang nem jön ki a szádon

Már megint Veled álmodtam.

Curvy view_AG_Art.jpg

Fényt és támaszt adsz

 

A kálváriát végig járva
Sebeimet eléd tárva
Támaszt keresek én
Benned meglelem
Az út során elvesztett fényt
Velem vagy a szívemben
Ha az ég felé nézek én.

Ancient tinder - Art Gomori.jpg

Még mindig

 

Ajkadról lecseppenő méz
Bűnbe kerget ismét 
Bár hajad már gyér
Vágyad még mindig elkísér.

Swimming through - Art Gomori